Macskatükör :: Láng Attila D. blogja

A minap édes dolgot láttam. Az üvegezett bejárati ajtónk mindkét oldalán állt egy-egy fekete macska, és nézték egymást. Én pedig elképzeltem, mi járhat a fejükben.

Duci: „Istenem, milyen jó lenne odakint. Ugrálhatnék fára, le-föl, hajkurászhatnám a madarakat, a lányokat, behúzhatnék egyet a szomszéd vörösnek, szabadon járkálhatnék, amerre csak akarok. De szép is lenne. Nem lennék ilyen kövér, nem kellene attól félnem, hogy mikor áll neki a gazdasszony megkurtítani gyönyörűséges nyolc kilómat. Végre vágás helyett koptathatnám a körmömet igazi fatörzsön. És oda pisilhetnék a kertben, ahova csak akarok, nem kellene egy vacak almostálban kapirgálnom. Éjszaka vadászhatnék, én lennék az egerek réme. Ó, de jó is lenne.”

Duci-klón: „Istenem, milyen jó lenne odabent. Nem kellene ugrálgatnom, szaladgálnom, hanem kényelmesen alhatnék a fotelban, nem bosszantanának a madarak, nem izgatnának a lányok, röhögve nézhetném az ablakból, amint mások püfölik a szomszéd vöröst, végre nem kellene mindenfele császkálnom, hogy egy kis nyugalmam legyen. De szép is lenne. Végre jól meghízhatnék az első osztályú kaján, azt lesné a gazdasszony, milyen finomságokkal növelhetné meg nyomorúságos két kilómat. Végre nem kellene vacak fatörzseken koptatni a körmömet, utálom, hogy mindig telemegy tüskével, csak odatartanám és levágnák. Végre lenne saját almostálam, amibe csak én pisilhetek. Éjszaka kedvemre alhatnék, úgyis félek az egerektől. Ó, de jó is lenne.”